A fekete lufi...

A Fekete lufi...

 

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban.
Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit
, amely felszállt a magasba,
és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is.
Egymás után felszálltak a magasba,
mígnem eltűntek a szem elől.
A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt,
majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is,
az is felszállna olyan magasra, mint a többi?
A léggömbárus megértően mosolygott rá.
Eloldotta a fekete lufi zsinegét,
és miközben az felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe,
hanem ami belül van,
az emeli a magasba.

Szeretem:
a hegyek mögött lenyugvó napot,
az eső illatát a réteken,
az aranyszínű búzamező táncát a szélben,
a napfényben vágtató lovak seregét,
a tavasz hajnali illatát,
az érintetlen havas tájakat,
a boldogságot az emberek arcán,
a mély csöndet két barát között,
a zene szívig hatoló ritmusát,
a szabadság önfeledt táncát,
a mindent elsöprő érzést,
a féltve őrzött titkokat, az álmaimat...



”…Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”
/ Wass Albert: Tavak és Erdők könyve /

Állj meg egy percre...

"Az emberek élik a hétköznapokat, s nem veszik észre, mennyi szépség, boldogság kimarad. Majd holnap! - mondják, de holnap is van fontosabb. Az ünnepek fénye vesztett ékkövek, melytől az ember nem lesz boldogabb. Ember! Miért a múltat kutatod? Attól nem lesz szebb a holnapod! A boldogságot ne a múltban, de ne is a jövőben keresd, légy boldog ma, és teljes lesz életed!

Azt mondod, nincs minek örülnöd? Meglehet… Keress apró boldogságot, s a nagyot is megleled. Ne morogj, csak ülj ki egy térre és figyelj meg egy gyermeket! Nézd, mennyi kíváncsiság bujkál benne, nyitott a világra, mennyivel boldogabb még az ő kis világa! Nem törődik a múlttal, a jövő nem érdekli, a hétköznapi boldogság egész lényét betölti! Örül a napnak, örül a szélnek, örül a felhőnek, örül a kék égnek, ez felfoghatatlan a felnőtt ember felnőtt eszének! Örül az esőnek, hisz rengeteg a tócsa és az esernyő is egészen jó móka! Néhány dolgot merítettem a boldogság kútjából, van ott még rengeteg, de meg kell látni, s csak rajtad múlik, hogy észrevedd!

Millió szépség bujkál a világban, de nem vesszük észre a nagy rohanásban. Állj meg egy kicsit, élvezd a percet, tárd ki szíved, légy újra gyermek. Mosolyogj, örülj, táncolj ha kell! Meglátod, a ma boldogsága holnap jön el! A boldogság kicsiny magocska, melyet ültess el, minden nap locsolgasd örömmel és szeretettel. Ez a mag elkezd nőni, meg sem áll az égig, aki rád néz csak azt látja, arcod örömtől fénylik! Keresik, kutatják, mi történt Veled? S akkor majd elmondod: - Nincs más dolgod, mint hogy a boldogságot észrevedd!"
Kijuma