Jó út, vagy rossz út? Melyiket válasszam?

Az élet szép, de néha nem könnyű megtalálni azt az utat, amin végig haladva könnyebbé, jobbá tudjuk tenni.
Melyik utat válasszam?
Nehéz eldönteni, mert valójában mindig akkor jön rá az ember, hogy mégsem ez, vagy az volt a helyes, amikor megbotlik, vagy elesik.
Hosszú évek, rögös, kanyargós utak, egyenes sima utak, de bármelyikre lépünk mindíg egyfajta cél felé tartunk. Van aki könnyen eléri, de nagyon sokan vannak, akiknek nehéz utat kell bejárni és még akkor sem biztos, hogy azt a célt találják meg, amiért valójában útnak indultak.

Melyik úton induljak?
Ha lehet választanom, akkor én az egyenes, de nem a simának látszó utat, hanem a sokkal nehezebb, rögös, dimbes-dombos és néha meredek utat választom.
Miért?
Ha az ember akadályokkal tűzdelt úton haladva mássza meg a hegyeket, akkor hozzászokik a buktatókhoz is. Tudja, hogy vigyázni kell. A lába elé néz, nehogy elessen. Nem tér le mellékösvényekre. Minden percben arra gondol, hogy hoppá, ez egy buktató, amit ki kell kerülni, meg kell mászni az akadályt, át kell jutni rajta. Lassan halad, de biztosan.
A sima út, a könnyűnek, kellemesnek látszó út sokkal nagyobb veszélyt rejthet. A simának tűnő úton elfelejtünk a buktatókra figyelni. Megszokjuk, hogy nincsenek akadályok, nincsenek dombok és hegyek, tehát az ember spontán halad. Nem tud és nem is akar felkészülni a veszélyre. Valójában pedig pontosan ettől válik veszélyessé. Ilyen egyenesnek, simának tűnő úton lehet a legnagyobbat esni.
Csak egy pici kavics... és már gondot okoz.
A simának tűnő út alatt láthatatlan csapda lehet, amit csak akkor veszünk észre, amikor már mélyen belezuhantunk. Jöhet a szánom-bánom, miért erre és miért nem inkább arra....
Nem várt, nem látható akadály volt. Sokkal nagyobb sérülést kaphat az ember egy sötét, mély verembe zuhanva, mint esetleg csak egy hantban megbotolva térdre esve. /en/